Tehát megérkeztünk Varanasiba, másnéven Benaresbe a hinduk legszentebb varosába, mely a világon a legöregebbek közé tartozik Ninivevel es Babilonnal(kr.e.7sz.), továbbá a szankszrit tudomanyok es a hindu filozófia fővárosa. Kissé nyűgös voltam, mert mellettem is kinyitotta az ablakot az alattam ülő, igy volt szerencsem végigfagyoskodni az éjszakát. Dani is nyűgös volt, mint minden reggel, amikor arra kell ébrednie, hogy riksások es hotelesek hada vesz minket körül jobbnál jobb ajánlatokkal. Az első néhányat el is kergette, hogy ne zavarja köreinket. Ő persze nem igy fogalmazott. Aztán, mikor kissé magunkhoz tertünk, fogtunk megis egy riskat, mert a hotelek messze voltak. Kb öt percig kellett gyalogolni, mire odaértünk a riksahoz, holott valaszthattunk volna 5 méterre levőt is. Jobban tettük volna, ugyanis miután nagynehezen belegyömöszöltük magunkat s megtettünk vele 2 métert, közölte a söfőrbácsi, hogy szálljunk át egy másikba. Ettől aztán meg nyűgösebbek lettünk és egy harmadikba ültünk be, de ezzel sem volt szerencsénk, mert egy idő után ez is közölte velünk, hogy ő nem megy tovább, keressünk magunknak egy biciklis riksát, mert ahova mi igyekszünk, oda autoriksa nem teheti be a kerekét.Ettől sem lettünk kevésbé nyűgösek, s meg fokozta ezt az állapotot az a tapasztalat, hogy a biciklis riskán meg egy ember sem nagyon tud kenyelmesen elhelyezkedni, nemhogy kettő + csomagok. Nem sokat kellett várni, hogy komfortérzetünk minuszba csússzon a nulláról, ugyanis tudtunkra adták, hogy a hotel, amit keresünk olyan szűk sikátorban van, hogy oda meg a biciklisriksa sem tud benni, szálljunk le tehát és menjünk Isten hirivel. Lekászálodtunk és gyalogosan vágtunk neki az ismeretlennek. Egyebként jogos, hogy a biciklisriksa nem merészkedett be oda, még mi is alig fértünk el a hátizsákokkal. Egyébkent a helyhiány nem akadályozza a motorosokat abban, hogy errefele is száguldozzanak. Hamar akadt egy kisérőnk, aki rendelkezett szállásokra specializálódott helyismerettel, s elvezetett minket az általunk kért hotelbe, ahol felvezettek minket egy szűk és meredek lépcsőn a harmadik emeletre, ahol a szoba volt amiből egyből ki is fordultunk. Ezután megnéztünk még néhány szállást, de mindegyiket drágának találtuk az állapotához képest, s egyébként is nagyon kell már spórolnunk, mert pénzünk nem egyenes arányosan fogy az időnkkel. Ekkor már jól benne jártunk a késő délelőttben, meleg is volt meg -hogy szepen fejezzem ki magam- a poharunk is lezdett betelni, ezert elhataroztuk, hogy alább adjuk az igényeinket es kivesszuk a legközelebbi szobát, aminek van ablaka. Leraktuk hát csomagjainkat, s mig én őriztem, Dani talált egy szobát 200ért és meg ablaka is volt, kb. 20x20 centis, de lkárpótlásul a Gangára nyilt a kilátás. Becsekoltunk, felmásztunk a második emeletre, s ledobtuk magunkat az ágyra, amin nem éreztuük jól magunkat, mert útközben bekukkantottunk a szomszéd szobába, melynek nem csak egy, hanem kettő ablaka is volt + erkély. Rövid és nem túl sikeres alkudozás utan kivettük inkább ezt, (azóta is itt vagyunk) s döglöttünk késő délutanig.
Már majdnem sötét volt, amikor kimerészkedtünk a Gangesz partjára megnézni a halottégetőket és az égő holtakat. Itt akadt egy kis kalandunk, mert Dani -miután ezren a lekünkre kötötték, hogy ebben a városban mindent szabad kivéve a halottakat fotózni- elővette a kameráját es forgatni kezdett. Ezt kiszúrta néhány, erre szakosodott kisköcsög és elkezdték a hisztériát, hogy két lehetőségünk van: vagy veluk megyunk es megússzuk olcsón, ha bocsánatot kérünk a család még élő tagjaitól és kiengeszteljük őket egy kis adománnyal, vagy visznek minket az offiszba, ahol 6 hónapos börtönt is kaphatunk. (eközben odajött hozzám egy muki és elmagyarázta, hogy akkor járunk a legjobban, ha az elsőt választjuk, és örüljünk, ha nem lincsel meg minket a tömeg).
Olyan erőszakosak voltak és olyan nagy patáliát csaptak, hogy jobbnak láttuk, ha az első verziót választjuk. El is rángattak minket néhány házzal odébb, onnan kijött egy vénember, aki a bocsánatkérés után elődta előre betanult megbocsátó-áldás szövegét angolul, amiből szerintem ő egy szót sem értett, de olyan aranyos volt, hogy azt hittem, el van intézve minden. Indultunk is volna utunkra, de a kölykök ismét üvöltözésbe kezdtek, hogy mi lesz az adománnyal. Mi mondtuk, hogy arra már nincs szükség, hiszen már önzetlenül bocsánatot nyertünk a bácsikától. Ekkorra már az öregnek is elmondta valaki, hogy mi a helyzet és előállt 2000 rúpiás követelésével, de hiába, mert ekkor már tudtuk, hogy átverés áldozatai vagyunk és angolosan távoztunk szitkozódásaik közepette. azért a biztonság kedvéért utánakérdeztünk, hogy mit kellett volna tennünk, s azt mondták, amire mi is rájöttünk utólag, hogy egy rendőrhöz kell menni, hogy elintézze az ügyet. Később még tettünk egy kekszbeszerző sétát a sikátorokban is.


Másnap nem sok időnk maradt a pihenésre, mert fél ötkor csörgött az óra, menni kellett csónakázni. Akkármennyire is szörnyű volt az ébredés, de muszáj volt, ugyanis aznap volt valami banzáj a parton, ami mazochista módon hajnalban kezdődik és napkeltével már véget is ér. A szálloda halljában már várt minket a boatman és az első szavaival sikerült is neki jól felhúzni minket, ugyanis azt találta ki, hogy a tegnap megbeszélt ár duplájáért visz el minket, de szamitása nem jött be, ugyanis indultunk vissza aludni. Én a magam részéről még örültem is. De nem sokáig, mert aztán helyreállt a rend és újra csak ötvenet kért fejenként. Ennek nem akartunk ellenállni és mentünk. A parton már hatalmas tömeg várt(nem minket). Amig előkerült a csónak a helyiek felébresztettek minket a petárdáikkal, mi meg fényképeztük a tűzzel játszó gyermekeket, a vizben ázó hindukat(eléggé hideg volt a fürdéshez) és még sokmindent. Még koromsötét volt, amikor elinultunk a Gangán felfelé. Körülbelül egy órán keresztül mentünk a part mentén, s végig szakadatlan sorban tolongtak az emberek a parton és a vizben egy jópárméteres sávban. Mindenkinél mécsesek voltak továbbá gyümölcsökkel és a Ganga által kedvelt egyéb áldozati tárgyakkal megtömött tálak. A nők az elképzelhető legtarkább ruhadarabokba bugyolálták magukat, a ferfiak legtöbbje meg mindefele bugyogóban varta, hogy megpillanthassa a felkelő napot, megmártózhasson a vizben és útjára engedhesse mécsesét és tálacskáját. Közben (nagyon) lassan kezdett világosodni, igy az elképesztő kavalkád egyre részletgazdagabban tárult elénk. Annyira jól néztek ki, hogy a szűk 2 óra alatt majdnem 200 fényképet készitettem+Dani+videó. Persze a sötétség meg a folyamatosan mozgó csónak miatt nem lett mindegyik tökéletes. Kb annyira kattantam rájuk, mint annak idején a lehi imazászlókra.

Mikor letelt az egy óra és a legmesszebb voltunk kiindulópontunktól, megkérdezte a boatman, hogy akarunk e még egy órát vagy visszagyalogolunk. Gondolom mindenki tudja a válaszunkat. Visszafelé -már világosban- megnézhettük, hogyan oszlik fel a tömeg, és sikerült távoli képet késziteni a halottégetesről( bár csak utólag vettem észre, hogy rajta vannak). Ezután banános, illetve citromos palancsintát reggeliztünk a hotel tetőteraszán es visszadöglöttünk a szobánkba.


Nem volt teljesen tétlen a döglődés, mert kimostuk hetek ota mocskolódó ruháinkat( ez egy kis költői túlzás, mert Risikesben mosattunk) és ki is teritettük száradni az erkélyre. gondolom még aludtunk, játszottunk, Dani szamitógépet szerelt, én meg olvastam, amig eljött a késő délutan és megéheztünk. Ismét felmentünk a tetőteraszra, hogy csillapitsuk gyomrunk korgását és megigyunk egy kokakólát( ez itt a reklám helye! olyan finom itt a kóla, hogy mostanában minden nap iszunk egy csomót). Mig a kajára vártunk nézegettük a sárkanyeregetők sárkányainak százait és a körülöttünk lévő tetőkön lezengő majmokat, amikor rossz sejtésünk támadt.Hogy ennek utánajárjunk, elballagtunk a korláthoz, ahol le lehetett látni a két emelettel alattunk lévő erkélyünkre ahol a ruháinkat hagytuk száradni. Addigra már csak egy fél pár zoknit találtunk eredeti helyén, minden más a környező házak és templomok tetején, korlátján, párkányán szanaszét dobálva. Amig leszaladtam megmenteni a fél pár zoknit és utánanézni a többi holminak( mert a tetőröl nem mind látszott) megjött a kaja. Na ekkor változott meg a majmokról eddig kialalult véleményünk és többé nem csodálkozunk azon, hogy a szomszéd tetőről légpisztollyal lövik őket, továbbá sajnálkozásunkat fejeztük ki, hogy Daninak eltünt az egyetlen rövidgatyája, nekem meg sokminden másom. A kaját azért joizűen megettük és mentünk összegyüjteni az amúgy sem túl változatos ruhatárunk hiányzó darabjait. dani gatyája már a portán megkerült, de gombok nélkül. Az egyik polómat sikerült a fényképezőállvány segitségével összedni mellettünk levő ház tetejéről. A szomszed templom párkányán elegánsan lengedező alsógatymat az utcáról egy aluminiumrúd segitségével szedte le egy segitségünkre szegődött( egyébként a hotel körül ődelgő) alak. Közben Dani leszedte az állványával a masik pólómat is. Ekkor már csak egy fél pár zokni hiányzott. Nem volt messze, a szemben levő ház egyik diszitő pillérén akadtunk rá. Mivel a pillér már évszazadokkal ezelőtt elvesztette diszitő jellegét a rárakódott mocsoktól, úgy gondoltam, hogy azt a zoknit jobb ha nem látom többé. De Dani nem adta fel( valamilyen oknál fogva- amit most nem részletezek- szereti a zoknimat) keritett egy kötelet, rákötötte az állványra, masik vegére a kulcsunkat, majd egy kampót és hosszas próbálkozas utan sikeresen lekorta egy villanyvezetékre, ahonnan ismét az aluminiumrúd segitségével le tudtam szedni. Este meg sikátorokat és Gangeszpartot mentünk nézni. Ez a kaland is véget ért.




Másnap, miután 3 órát vártam Danira s még négyet, hogy ú(l)trakész állapotba kerüljön, elindultunk megnezni a világhirű Benares Hindu Universityt, melyet a kiváló szanszkrit tudós, Madan Móhan Málvij alapitott + a parkjában levőBhárat Kalá Bhavan Múzeumot, ami meg arról hires, hogy itt őrzik India legjobb festménygyűjteményét. Arra gondoltunk, hogy a Gangeszparton felsétálva majd a városba bemenve elsétálunk idáig. Utunkat számtalanszor meg kellett szakitani képeslapárus gyerekek, erőszakos masszirozóemberek,

kigyóbűvölő koldusok, madár és kutyakinzo idioták, egyéb koldusok, csónakosemberek, hasisdilerek és a Dani kedvéért. Danink ugyanis már egy ideja hasi fájdalmakról panaszkodott, de nnek ellenére bevállalta az utat. A hasfájás és egyéb tünetek miatti többszörös pihenő után, nemsokkal azután, hogy az előttünk totyogó nénike Dani lába elé csapta ki a földön tenyérnyi területen széttocsanó, sűrű zöldes nyállal keveredett sárgás szinű taknyát, feladva uticélunk elérését, visszamentünk a hotelba, amit Dani azóta sem hagyott el, viszont én már 3 tekercs wc papirt vásásroltam.
Ez tegnap volt. Ma sem történt semmi különös. Dani felváltva nyomja az ágyat meg wc-t. Én sikertelenül kerestem neki gyógyszert ( itt jegyzem meg, hogy nem kell aggodni senkinek miatta, majd holnapra elmúlik, legalábbis remélem az ő érdekében, ugyanis megyünk tovább, s ha nem akkor holnaputánra vagy azutánra. a gyógyszer is azért kellett volna, hogy még legyen, de még van elég.) és olvastam egy csomót meg egy csomó időt töltöttem azzal, hogy mindezt leirjam nektek, nyájas olvasók, ha még vagytok. Egyébként ez a város is csupa mocsok, mint a többi is, de valahogyan kiábránditóbb, hogy a Gangesz is az. Én nem csinálnék ilyet, ha lenne szent folyóm.



Egyébként- de nem mellesleg:



Tegnaptól újra jó a szamitógép, igy hamarosan videóval is meg tudunk titeket örvendeztetni, ha minden jól megy. Már van néhány jó kis anyag.

Ebben a városban az a szokás, hogy kilenctől délig és háromtól hatig

áramszünet van. De ez nem következett ma be.

A Dani vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul van, mert már másfél órája nem jött vissza az internetezésből.

Megis nézem.

Igyatok sok kólát, hogy jók legyetek tőle!!!!!!!!



(PB megjegyzese: mar jol vagyok, csak masfel napig tartott es megmaradt ket tekercs wc papir)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.